A Semmelweis Tagkórház története
A tapolcai monostor mellett a bencések már működtettek egy ispotályt. Később, a 15. században Mindszenten is működött egy hasonló intézmény, amelynek az épülete ma is áll a Mindszenti templom szomszédságában.
Az első közkórház 1856-ban jött létre Miskolcon, a régi tetemvári katonai kórházban. Az építmény rossz állapota miatt 1858-ban a közeli Fáy-kúriába költöztek. Az új kórház – Erzsébet Kórház - a Csabai kapuban épült meg, a város adta a telket és 5 000 forintot, tízezret a vármegye biztosított, és még felvettek hozzá 250.000 forint kölcsönt. A megnyitó 1900. december 2-án volt, négy jellegzetes, vöröstéglás épület készült el: az igazgatóság, a sebészet és bőrgyógyászat (70 ágy), a belgyógyászat (186 ágy) és az elmegyógyászat (70 ágy), de kiszolgáló épületek is épültek (konyha, mosoda, ügyintézés). A kórház minden épületében folyóvíz és villanyvilágítás volt. A kórház – jelentős bővítések és változások után – ma is ezen a helyen működik. 1952-ben a kórház neve Semmelweis Kórház lett.
A Diósgyőri Vas- és Acélgyárban dolgozó munkások, hivatalnokok és családjaik számára a gyárteleptől nyugatra nagy, korszerű lakótelepet építettek (Vasgyári kolónia), amelyhez szociális létesítmények is járultak (boltok, iskolák, orvosi rendelők, közfürdő, templomok). Az új kórház építését 1898-ban kezdték a Kerekdomb tövében és 1901. december 31-én adták át. A kórház modernebb volt a városi Közkórháznál, a higiéné minden vívmányával rendelkezett.
A Semmelweis kórházat és a Vasgyári Kórházat 2008-ban vonták össze Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktatókórház (MISEK) néven. A döntő változás dátuma: 2017. április 1-je. Mezőkövesd és Szikszó város kórháza mellett Miskolc valamennyi kórházának összevonása megtörtént. Ehhez néhány számadat: 2016-ban az ágyszám 1.542, ellátott fekvőbetegek száma 68.869 fő, ellátott járóbetegek száma 1.069.761 fő.