Mindenszentek ünnepén és Halottak napján elhunyt szeretteinkre gondolunk; ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe, felkeresi hozzátartozói, ismerősei sírját. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórházban mécsesgyújtással emlékeztünk elhunyt munkatársainkra az „Isteni Irgalmasság” Ökumenikus Kápolna falán felhelyezett feszületnél.
Dr. Nagy Gábor orvosigazgató beszédében úgy fogalmazott: Halottak napja az emlékezés szokása. „Szerte a földön világos lesz minden temető, a milliónyi mécses lobogó lángjától. Mindegyik mécses valakiért világít, az örök világosságot jelképezvén”.
Mint mondta, ilyenkor szívünk kicsit gyászba borul, felidézvén emlékeinkben mindazokat, akik már nincsenek közöttünk. A gyász hozzánk tartozik, kegyetlensége ellenére is ki kell mondani, hogy a halál is az emberi élet része, s hasonlóan részei a könnyek, a szenvedés, a fájdalom éppúgy, mint az öröm, a nevetés és a mosolygós tekintet. Halottja mindenkinek van, valaki mindig pótolhatatlanul hiányzik valakinek - fűzte hozzá.
Mint mondta, az elmúlást kikerülni nem lehet. „Félünk attól, hogy szeretteink emlékeiből kikopunk, talán elfelejtenek. Ennek a megerősítése a Halottak napi megemlékezés, hogy szeretteinket és a hozzájuk fűződő emlékeinket felidézzük. Az emlékezés kincs, mert a szeretet élteti” – jegyezte meg.
A rendezvényen kórházunk lelkészei: Molnár József evangélikus, Tótszegi István görögkatolikus és Gecse Attila református lelkipásztorok végezték az igeszolgálatot; majd az egészségügyi intézmény munkatársai elhelyezték a megemlékezés virágait és az örök világosság jelképeit, a mécseseket.
