A Borsod - Abaúj - Zemplén Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórházban idén is megemlékeztünk az 1956-os forradalom és szabadságharcban elesett névtelen orvosok és nővérek forradalmi tetteiről. Csendes főhajtással és koszorúzással tisztelegtünk az egészségügyi dolgozók forradalom alatt tanúsított hősies magatartása és kiemelkedő hivatástudata előtt.
1956 őszén Miskolcon is utcai harcok, sortüzek, gyorsan rögtönzött barikádok voltak. A Borsod megyei kórház orvosai és nővérei napokon keresztül helytálltak. Önkéntes véradások és adományok segítették a nehéz körülmények között a gyógyító munkát. Mentősök és civilek vállvetve hozták be a sebesülteket Diósgyőrből, a belvárosból, a vasút környékéről. A kórházban a hippokratészi eskü jelentette a legszilárdabb rendet: nem nézték, ki honnan jött, csak az életmentés számított.
Október 23-a, nemzeti ünnepünk alkalmából idén is koszorút helyeztünk el az 1997-ben felállított emlékműnél, valamint Tóth Ilona Emléktáblájánál.
Tóth Ilona alakja, a fiatal orvostanhallgatóé, aki 1957-ben kivégzettként és máig vitatott per tanújaként vált a korszak egyik jelképévé.
A megyei kórház 1956-os napjai nemcsak a helytörténetben, hanem a hivatástörténetben is a bátorság, a szakmai becsület és az emberség krónikáját hagyták örökül ránk. Emlékezetük ma is figyelmeztetés, hogy a gyógyítás szabadsága közjó, amelyet a történelem viharában is őrizni kell.
